[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1] [Archívum]
Jessie17 vok ne haragudjatok hogy ennyire zavarosan írok, GYEREK AZ FBI-NÁL 5.rész
Amikor az irodában voltak jack odament Sarahoz.
J: mégis hogyan gondoltad azt hogy apádnak nyilvánits ki engem?
Sa:Szerintem ebből nem lesz gáz és különben is csak azért mondtam hogy ne tünjön fel hogy árva vagyok.
J: Nem vagyok az apád.- mondta dühösen
Sarah kirohant az irodából
J: Kamaszok.
A folyosón találkozott sueval sue észrevette hogy sarahnak valami gondja van.
S: mi a baj?
Sa: semmi csak a férfiak néha idegesítően fárasztóak tudnak lenni.
S: mi történt?
Sa: tudod a sulinál aztmondtam hogy Jack az apám és szóval ő kiakadt és .........most állati dühös rám.De én csak azért mondtam..... az ügy miatt érted?
S: szerintem megbeszélhatnéd vele.
Sa: egy felnőttnek talán könnyű de nem egy 16 évesnek.
S: értem mire gondolsz.
Este elmentek a diszkóba tonyt letartóztatták kihalgatták és utána hazaengedték azzal a feltétellel hogy majd jelenjen meg a bíróságon.
mindenki hazament.De amikor Sarah kanyarodott be akkor leütütte valaki egy sötét hideghelyen ébredt hajnali 3:12-kor ott volt egy másik lány is Francisca.
FOLYTATÁSA KÖV.
|
Szia Betti!
Köszönöm ezt a tartalmas beszámolót.Nekem nagyon tetszett a Jack-es fordulatod, nagyon jó lett, meglepő volt.
Előre is köszönöm az e-mailt.Szeretettel várom, és igen, úgy szándékozom kitenni, mint a többit.Ami pedig az iwiw-et és az MSN-t illeti, mindkettőn megtalálhatsz.Az MSN címemet az ..::Elérhetőségeink::.. modulban keresd.
Remélem egy kérdésed sem hagytam megválaszolatlanul.
Tünde |
Az irodában rögtön oda ment Bobbyhoz, mert Sue még nem érkezett meg. Karon fogta a barátját, és egy szó nélkül a lépcsőházba vezette.
- Hé mi van veled Szikra?
- Nem fogod kitalálni, hogy kivel találkoztam tegnap!
- Nem, mert elmondod! Ugye?
- Emmával. Vissz tért!
- Akkor nem csak képzelődtem. Tegnap hazafele ment láttam egy pillanatra, láttam, azt hittem, hogy csak képzeltem, de akkor nem. Miért jött vissza?
- A feleségem.
- Hiszen ti elváltatok!
- Nem egészen, nem írtam alá egy papírt. Így hivatalosan még mindig házasok vagyunk!
- Szóhoz se jutok!
- Én is így éreztem, amikor megtudtam!
Jack mindent elmondott Bobbynak Emmával kapcsolatban. Úgy eltelt felettük az idő, hogy észre se vették, hogy már két óra hossza is eltelt. Csak akkor jöttek rá, hogy mi történt, amikor felhívták Bobbyt telefonon, hogy merre van.
- Hát ti meg hol voltatok?
- Fontos dolgot kellett megbeszélnünk! Mi van?
- Állítólag van egy szemtanú a leszámolási üggyel kapcsolatban, egy bizonyos Stella Hilton. Félre értés ne essék, nem rokona a Hilton szálloda örököseinek. Telefonált nekünk, hogy látta az esetett, és el is indult, de útközben megtámadták.
- De jól vagy ugye?
- Nem tudjuk, közbe avatkozott a Fehér galamb! Egy boltnál támadták meg, ahol több szemtanú is igazolta, hogy a Fehér galambbal ment el!
- Miért rabolta el?
- Azt mondták, hogy önszántából ment vele!
- Meg kell találnunk a Fehér galambot!
- Igen. Meg kell – mondta Jack, miközben mind végig Suet nézte!
Miután ők is hallották, hogy mi történt, Jack tudta, hogy most kell beszélnie Sueval.
- Beszélhetnénk?
- Persze!
- Sajnálom a tegnap estét, csak hirtelen a semmiből feltűnt egy régi ismerősöm, és teljesen kiment a fejemből, a vacsora. Remélem, ez nem rontja el a kapcsolatunkat!
- Nekünk nincs kapcsolatunk Jack!
Sue sértődötten hagyta ott a Jacket, aki tudta jogos a nő sértődöttsége, de elhatározta, hogy kiengeszteli valamivel! Elmentek abba a boltba, ahol a szemtanút megtámadták, de nem jutottak előbbre. A Fehér galamb, egy furgonnal vitte el a nőt, amiről kiderült, hogy lopott volt. Vissza is vitte a gazdájának, egy bocsánatkérő üzenettel, de előtte biztonságba helyezte Stellát. Most már volt nyomós okuk, hogy megtalálják a Fehér galambot. Újra beszélniük kellett Darcyval, de még mindig egyhelyben topogtak! Délben elmentek ebédelni, de Jack és Bobby külön mentek. Még Darcy se mehetett velük. Nagy volt a titkolózás, még Bobby se tudta, hova viszi barátja. Amikor megálltak a város szélén egy kis büfében, Bobby valami méla iszony fogta el!
- Hé haver, ugye nem akarsz megölni! Legalább ne itt!
- Ugyan már. Csak mutatok neked valakit!
- És kit?
- Engem – lépett elő ekkor Emma az egyik bokszból.
- Emma? Te vagy az?
- Igen, én vagyok!
- De rég láttalak?
- Én is téged!
Bobby most már értette, hogy miért hozta ide Jack, de nem értette, hogy miért kellett ennyire titkolóznia. Örült, hogy viszont láthatja Emmát, és jól esett beszélgetni vele. Nem volt sok idejük, de megbeszélték, hogy este együtt vacsoráznak, ahol bemutatják a társagának is. Mind a két férfi tudta, hogy menniük kellene, de valamiért nem tudták rá venni magukat az indulásra. Végül Emma ment el elsőnek, mert kapott egy fura hívást, amitől nyugtalan lett. Bobbynak is feltűnt, hogy Emma nem engedte, hogy megpuszilja, vagy megérintse az arcát bármilyen módon, de a nő lükesége miatt ezt már megszokta tőle régen. Gyorsan visszamentek az irodába, ahol már megint keresték őket. A többieknek is egyre furcsább lett, hogy vajon mit titkolózik a két srác, de nem foglakoztak vele. Jack még a nap folyamán rendelt egy nagy csokor rózsát Suenak, és az irodába küldte, de nem írta meg, hogy ki ő. Majd csak emailen keresztül mondta el a nőnek, hogy ő küldte a virágokat! Sue már nem is haragudott Jackre, de az ő oldalát is fúrta a kíváncsiság, hogy vajon, mit titkolhat a két jó madár, de nem akart bele avatkozni a dolgukba. Már indultak volna hazafelé, amikor a főbejáratnál leparkolt egy hatalmas, sötétített ablakú limuzin.
- Ki lehet ez? –kérdezte Jack, miközben oldalba bökte Bobbyt.
- Nem tudom, de itt nem parkolhat.
Bobby elsétált ahhoz az ablakhoz, ahol a sofőrnek kellett volna lennie, majd bekopogtatott az ablakon, és várt. Az ablakot le is húzták egy kicsit, de csak annyira, hogy egy borítékot ki lehessen rajta csúsztatni. Bobby átvette a levelet, majd ekkor kinyílt a másik oldalt az ajtó, és kiszállt belőle Stella. Mindenki elképedve nézte, hogy mi történik, és ezt a pár másodperces figyelmetlenséget kihasználva a sofőr el is hajtott.
- Ön Jack Hudson? – kérdezte a nő, egyenesen Jacktől.
- Igen, én vagyok.
- A Fehér galamb küldött. Azt mondta, hogy ha maga vigyáz rám, nem lesz semmi baj.
- Remek.
- Vallomást szeretnék tenni a szállodában történtekkel kapcsolatban.
- Akkor jöjjön, menjünk vissza az irodába! Ott mindent megbeszélhetünk!
Jack utat mutatott a nőnek, majd visszamentek az irodába. Bobby haza telefonált Dacynak, hogy sokáig bent kell maradnia, és nem várja haza. A levélben, csak egy szó állt: SORRY.
- …. És miután telefonáltam, hogy láttam a gyilkosságot, tudtam elindultam, de megtámadtak. Akkor mentette meg az életemet a Fehér galamb. Az a nő egy szent, a legjobbkor jött. Biztonságba helyezett, és aztán elment pár órára, de hamarosan vissza is jött, és hozott enni valót. Őneki is mindent elmondtam, majd ide hozott.
- Látta, hogy ki a Fehér galamb?
- Ha arra gondol, nem tudok róla személyleírást adni. Kb. 170 cm magas, lehet, zöld szemű, fekete hajú, fehér bőrű nő. Sokáig egy maszk volt az arcán! De egy pillanat erejéig láttam, az igazi arcát.
- Valóban?
- Szörnyűséges látvány. Szegénynek teljesen össze van égve az arca, nem csoda, hogy elrejti.
- Meg van égve az arca?
- Igen.
Jack még sokáig beszélt Stellával, majd saját maga helyezte biztonságba. Ő nő kérte, hogy személyesen Jack vigyázzon rá, mert a Fehér galamb a lelkére kötötte, hogy akkor teljes biztonságban lesz. Jacket egyre jobban foglalkoztatta, hogy vajon ki lehet ez a rejtélyes nő, és honnan ismeri őt. Egyre jobban gondolkozott, de nem jutott semmire. Közben arról is elfeledkezett, hogy azt mondta Emma, hogy ma este, elmegy hozzá a papírokért. A válási papírok még mindig ott hevertek a konyha pulton, alá íratlanul. Az éjszakát Stellával töltötte. Sokat gondolkodott Suen, és azon, hogy amióta nem ment el a vacsorára, azóta alig tudott kettesben maradni vele. Lassan őt is elnyomta az álom. Furcsát álmodott. Álmában ott állt egy templomban, és két mennyasszony is jött felé, mind a kettőnek le volt fátyolozva az arca, majd amikor a jobb oldali mennyasszonyt választotta, akkor kiderült, hogy Sue az. Ekkor a másik mennyasszony ruhája véres lett, majd összeesett és meghalt. Amikor felhajtotta a fátylat Emma feküdt a karjaiban. Erre a szörnyű rémálomra Jack felriadt, és nem bírt visszaaludni. Két órát járkált fel-alá, amikor megjött a váltás. Sikerült Stellát rávenni, hogy ne féljen, így is biztonságban lesz. Sue eljött Jackért.
- Hát te?
- Eljöttem érted! Gyere haza, viszlek, átöltözhetsz, addig készítek neked reggelit, majd eszel és bemehetünk az irodába.
- Azt hittem, hogy szóba se fogsz velem állni, miután olyan csúnyán elfeledkeztem rólad.
- Mindenkinek közbe jöhet valami, de most gyere, látom nagyon nyúzott vagy, rád férne egy forró fürdő is.
- Oké.
Jacket nagyon meglepte Sue váratlan viselkedése, nem tudta mire vélni, hogy a nő miért ilyen kedves vele. De most pillanatnyilag nem érdekelte a dolog, inkább kiélvezte a pillanat minden egyes másodpercét. Sue ragaszkodott hozzá, hogy ő vezethessen.
- Hé Sue minden rendben? Olyan más vagy! Határozottan jó, de más.
- Tudod fiatalon volt egy jó barátnőm Emili. Ő nagyon vagány csaj volt, amolyan lázadó vadmotoros. Nagyon szerettük egymást, és egy nap Emili beállított hozzám egy karpereccel, és azt kérte, hogy alakuljon, bárhogy az életem élvezzem ki minden egyes percét. Nekem adta a karperes egyik felé – mutatott fel ekkor Sue egy félbe tört karperecet – a másik fele nála volt.
- Ez nagyon szép történet.
- Emilit akkor láttam utoljára élve, miután elment tőlünk bement egy boltba, amit kiraboltak, őt pedig lelőtték, miközben telefonált a rendőrségnek. A rendőröknek sikerült így elkapniuk egy többszörös gyilkost, de ezért Emilinek meg kellett halnia.
- Nagyon sajnálom.
- Ennek tegnap volt 15 éve, pont tegnap találtam meg a karperec rám eső felét, ez nem lehet véletlen! Eszembe jutott, amit megígértetett velem, és rájöttem, hogy igaza volt. Nem szabad félni, nem álmodni kell az életet, hanem élni az álmaimat.
Jack nem is tudott mit mondani Sue beszámolójára, mert a nő már be is kanyarodott a lakása elé. Ahogy kiszálltak a kocsiból, Sue megcsókolta őt. Eddig is nagyon fura volt, de Suenak ez a húzása még jobban meglepte, eleinte köpni-nyelni nem tudott, de aztán ő is viszonozta a csókot. Sokáig csókolóztak így, amikor egy eltévedt hógolyó eltalálta őket. A közelben játszó gyerekek illedelmesen bocsánatot kértek tőlük, majd tovább élvezték a telet. Most már mind a ketten, nyugodtan mentek fel, miközben egymás kezét fogták, egy szót se szóltak. Jack most elsőnek mutatta meg a lakását Suenak. Sue egy tipikus agglegénylakásra számított, de ezzel szemben, egy szépen és ízlésesen berendezett kuckót talált. Hirtelen nem tudta hova tenni a dolgot, de aztán eszébe jutott a Fehér galamb, biztos volt benne, hogy ő segített be Jacknek.
- Ülj le valahova. Én addig gyorsan letusolok.
- Rendben – mondta Sue.
Jack pár lépést tett előre, majd visszafordult, hogy újból megcsókolja, majd végre elindult a fürdő felé. Sue letett a kabátját, és azonnal a konyhába ment. Még utána szólt Jacknek, hogy készít valami reggelit, hogy enni is tudjanak. Jack erre már nem mondott semmit, majd elkezdett tusolni. Sue is bele kezdett, hogy készítsen valami laktató. Ahogy Sue pakolgatott, észre vette a válási papírokat. Hirtelen kiejtette a kezéből az üvegtálat, amit a tojás felverésének vett elő, nem is sejtette, hogy mi az igazság. Ő csak annyit szűrt le a papírokból, hogy Jack átverte őt, mégpedig nagyon csúnyán. Egy pillanat alatt dühös lett a férfira, mert mikor végre le tudta vetkőzni a gátlásait, rútul becsapták. Jack addigra már kijött a csobogó víz alól, és meghallotta az üveg törését, és gyorsan magára kapott egy törölközőt, hogy kimenjen megnézni mi történt. Elsőre nem is talált törölközőt, de még se mehetett ki meztelenül (Finoman megjegyzem, én megnéztem volna úgy), ezért kicsit eltartott, mire kiért. Addigra Sue már sehol sem volt, az ajtót nyitva találta. Jack nem értette, hogy hova tűnt szerelme, de aztán meglátta, a papírokat a konyha pulton. Akkor mindent megértett.
Itt a TEMETETLEN MÚLT folytatása, már csak egy rész lesz hátra, ahol Jacknek végleg el kell temetnie a múltját! BETTI
|
Az irodában rögtön oda ment Bobbyhoz, mert Sue még nem érkezett meg. Karon fogta a barátját, és egy szó nélkül a lépcsőházba vezette.
- Hé mi van veled Szikra?
- Nem fogod kitalálni, hogy kivel találkoztam tegnap!
- Nem, mert elmondod! Ugye?
- Emmával. Vissz tért!
- Akkor nem csak képzelődtem. Tegnap hazafele ment láttam egy pillanatra, láttam, azt hittem, hogy csak képzeltem, de akkor nem. Miért jött vissza?
- A feleségem.
- Hiszen ti elváltatok!
- Nem egészen, nem írtam alá egy papírt. Így hivatalosan még mindig házasok vagyunk!
- Szóhoz se jutok!
- Én is így éreztem, amikor megtudtam!
Jack mindent elmondott Bobbynak Emmával kapcsolatban. Úgy eltelt felettük az idő, hogy észre se vették, hogy már két óra hossza is eltelt. Csak akkor jöttek rá, hogy mi történt, amikor felhívták Bobbyt telefonon, hogy merre van.
- Hát ti meg hol voltatok?
- Fontos dolgot kellett megbeszélnünk! Mi van?
- Állítólag van egy szemtanú a leszámolási üggyel kapcsolatban, egy bizonyos Stella Hilton. Félre értés ne essék, nem rokona a Hilton szálloda örököseinek. Telefonált nekünk, hogy látta az esetett, és el is indult, de útközben megtámadták.
- De jól vagy ugye?
- Nem tudjuk, közbe avatkozott a Fehér galamb! Egy boltnál támadták meg, ahol több szemtanú is igazolta, hogy a Fehér galambbal ment el!
- Miért rabolta el?
- Azt mondták, hogy önszántából ment vele!
- Meg kell találnunk a Fehér galambot!
- Igen. Meg kell – mondta Jack, miközben mind végig Suet nézte!
Miután ők is hallották, hogy mi történt, Jack tudta, hogy most kell beszélnie Sueval.
- Beszélhetnénk?
- Persze!
- Sajnálom a tegnap estét, csak hirtelen a semmiből feltűnt egy régi ismerősöm, és teljesen kiment a fejemből, a vacsora. Remélem, ez nem rontja el a kapcsolatunkat!
- Nekünk nincs kapcsolatunk Jack!
Sue sértődötten hagyta ott a Jacket, aki tudta jogos a nő sértődöttsége, de elhatározta, hogy kiengeszteli valamivel! Elmentek abba a boltba, ahol a szemtanút megtámadták, de nem jutottak előbbre. A Fehér galamb, egy furgonnal vitte el a nőt, amiről kiderült, hogy lopott volt. Vissza is vitte a gazdájának, egy bocsánatkérő üzenettel, de előtte biztonságba helyezte Stellát. Most már volt nyomós okuk, hogy megtalálják a Fehér galambot. Újra beszélniük kellett Darcyval, de még mindig egyhelyben topogtak! Délben elmentek ebédelni, de Jack és Bobby külön mentek. Még Darcy se mehetett velük. Nagy volt a titkolózás, még Bobby se tudta, hova viszi barátja. Amikor megálltak a város szélén egy kis büfében, Bobby valami méla iszony fogta el!
- Hé haver, ugye nem akarsz megölni! Legalább ne itt!
- Ugyan már. Csak mutatok neked valakit!
- És kit?
- Engem – lépett elő ekkor Emma az egyik bokszból.
- Emma? Te vagy az?
- Igen, én vagyok!
- De rég láttalak?
- Én is téged!
Bobby most már értette, hogy miért hozta ide Jack, de nem értette, hogy miért kellett ennyire titkolóznia. Örült, hogy viszont láthatja Emmát, és jól esett beszélgetni vele. Nem volt sok idejük, de megbeszélték, hogy este együtt vacsoráznak, ahol bemutatják a társagának is. Mind a két férfi tudta, hogy menniük kellene, de valamiért nem tudták rá venni magukat az indulásra. Végül Emma ment el elsőnek, mert kapott egy fura hívást, amitől nyugtalan lett. Bobbynak is feltűnt, hogy Emma nem engedte, hogy megpuszilja, vagy megérintse az arcát bármilyen módon, de a nő lükesége miatt ezt már megszokta tőle régen. Gyorsan visszamentek az irodába, ahol már megint keresték őket. A többieknek is egyre furcsább lett, hogy vajon mit titkolózik a két srác, de nem foglakoztak vele. Jack még a nap folyamán rendelt egy nagy csokor rózsát Suenak, és az irodába küldte, de nem írta meg, hogy ki ő. Majd csak emailen keresztül mondta el a nőnek, hogy ő küldte a virágokat! Sue már nem is haragudott Jackre, de az ő oldalát is fúrta a kíváncsiság, hogy vajon, mit titkolhat a két jó madár, de nem akart bele avatkozni a dolgukba. Már indultak volna hazafelé, amikor a főbejáratnál leparkolt egy hatalmas, sötétített ablakú limuzin.
- Ki lehet ez? –kérdezte Jack, miközben oldalba bökte Bobbyt.
- Nem tudom, de itt nem parkolhat.
Bobby elsétált ahhoz az ablakhoz, ahol a sofőrnek kellett volna lennie, majd bekopogtatott az ablakon, és várt. Az ablakot le is húzták egy kicsit, de csak annyira, hogy egy borítékot ki lehessen rajta csúsztatni. Bobby átvette a levelet, majd ekkor kinyílt a másik oldalt az ajtó, és kiszállt belőle Stella. Mindenki elképedve nézte, hogy mi történik, és ezt a pár másodperces figyelmetlenséget kihasználva a sofőr el is hajtott.
- Ön Jack Hudson? – kérdezte a nő, egyenesen Jacktől.
- Igen, én vagyok.
- A Fehér galamb küldött. Azt mondta, hogy ha maga vigyáz rám, nem lesz semmi baj.
- Remek.
- Vallomást szeretnék tenni a szállodában történtekkel kapcsolatban.
- Akkor jöjjön, menjünk vissza az irodába! Ott mindent megbeszélhetünk!
Jack utat mutatott a nőnek, majd visszamentek az irodába. Bobby haza telefonált Dacynak, hogy sokáig bent kell maradnia, és nem várja haza. A levélben, csak egy szó állt: SORRY.
- …. És miután telefonáltam, hogy láttam a gyilkosságot, tudtam elindultam, de megtámadtak. Akkor mentette meg az életemet a Fehér galamb. Az a nő egy szent, a legjobbkor jött. Biztonságba helyezett, és aztán elment pár órára, de hamarosan vissza is jött, és hozott enni valót. Őneki is mindent elmondtam, majd ide hozott.
- Látta, hogy ki a Fehér galamb?
- Ha arra gondol, nem tudok róla személyleírást adni. Kb. 170 cm magas, lehet, zöld szemű, fekete hajú, fehér bőrű nő. Sokáig egy maszk volt az arcán! De egy pillanat erejéig láttam, az igazi arcát.
- Valóban?
- Szörnyűséges látvány. Szegénynek teljesen össze van égve az arca, nem csoda, hogy elrejti.
- Meg van égve az arca?
- Igen.
Jack még sokáig beszélt Stellával, majd saját maga helyezte biztonságba. Ő nő kérte, hogy személyesen Jack vigyázzon rá, mert a Fehér galamb a lelkére kötötte, hogy akkor teljes biztonságban lesz. Jacket egyre jobban foglalkoztatta, hogy vajon ki lehet ez a rejtélyes nő, és honnan ismeri őt. Egyre jobban gondolkozott, de nem jutott semmire. Közben arról is elfeledkezett, hogy azt mondta Emma, hogy ma este, elmegy hozzá a papírokért. A válási papírok még mindig ott hevertek a konyha pulton, alá íratlanul. Az éjszakát Stellával töltötte. Sokat gondolkodott Suen, és azon, hogy amióta nem ment el a vacsorára, azóta alig tudott kettesben maradni vele. Lassan őt is elnyomta az álom. Furcsát álmodott. Álmában ott állt egy templomban, és két mennyasszony is jött felé, mind a kettőnek le volt fátyolozva az arca, majd amikor a jobb oldali mennyasszonyt választotta, akkor kiderült, hogy Sue az. Ekkor a másik mennyasszony ruhája véres lett, majd összeesett és meghalt. Amikor felhajtotta a fátylat Emma feküdt a karjaiban. Erre a szörnyű rémálomra Jack felriadt, és nem bírt visszaaludni. Két órát járkált fel-alá, amikor megjött a váltás. Sikerült Stellát rávenni, hogy ne féljen, így is biztonságban lesz. Sue eljött Jackért.
- Hát te?
- Eljöttem érted! Gyere haza, viszlek, átöltözhetsz, addig készítek neked reggelit, majd eszel és bemehetünk az irodába.
- Azt hittem, hogy szóba se fogsz velem állni, miután olyan csúnyán elfeledkeztem rólad.
- Mindenkinek közbe jöhet valami, de most gyere, látom nagyon nyúzott vagy, rád férne egy forró fürdő is.
- Oké.
Jacket nagyon meglepte Sue váratlan viselkedése, nem tudta mire vélni, hogy a nő miért ilyen kedves vele. De most pillanatnyilag nem érdekelte a dolog, inkább kiélvezte a pillanat minden egyes másodpercét. Sue ragaszkodott hozzá, hogy ő vezethessen.
- Hé Sue minden rendben? Olyan más vagy! Határozottan jó, de más.
- Tudod fiatalon volt egy jó barátnőm Emili. Ő nagyon vagány csaj volt, amolyan lázadó vadmotoros. Nagyon szerettük egymást, és egy nap Emili beállított hozzám egy karpereccel, és azt kérte, hogy alakuljon, bárhogy az életem élvezzem ki minden egyes percét. Nekem adta a karperes egyik felé – mutatott fel ekkor Sue egy félbe tört karperecet – a másik fele nála volt.
- Ez nagyon szép történet.
- Emilit akkor láttam utoljára élve, miután elment tőlünk bement egy boltba, amit kiraboltak, őt pedig lelőtték, miközben telefonált a rendőrségnek. A rendőröknek sikerült így elkapniuk egy többszörös gyilkost, de ezért Emilinek meg kellett halnia.
- Nagyon sajnálom.
- Ennek tegnap volt 15 éve, pont tegnap találtam meg a karperec rám eső felét, ez nem lehet véletlen! Eszembe jutott, amit megígértetett velem, és rájöttem, hogy igaza volt. Nem szabad félni, nem álmodni kell az életet, hanem élni az álmaimat.
Jack nem is tudott mit mondani Sue beszámolójára, mert a nő már be is kanyarodott a lakása elé. Ahogy kiszálltak a kocsiból, Sue megcsókolta őt. Eddig is nagyon fura volt, de Suenak ez a húzása még jobban meglepte, eleinte köpni-nyelni nem tudott, de aztán ő is viszonozta a csókot. Sokáig csókolóztak így, amikor egy eltévedt hógolyó eltalálta őket. A közelben játszó gyerekek illedelmesen bocsánatot kértek tőlük, majd tovább élvezték a telet. Most már mind a ketten, nyugodtan mentek fel, miközben egymás kezét fogták, egy szót se szóltak. Jack most elsőnek mutatta meg a lakását Suenak. Sue egy tipikus agglegénylakásra számított, de ezzel szemben, egy szépen és ízlésesen berendezett kuckót talált. Hirtelen nem tudta hova tenni a dolgot, de aztán eszébe jutott a Fehér galamb, biztos volt benne, hogy ő segített be Jacknek.
- Ülj le valahova. Én addig gyorsan letusolok.
- Rendben – mondta Sue.
Jack pár lépést tett előre, majd visszafordult, hogy újból megcsókolja, majd végre elindult a fürdő felé. Sue letett a kabátját, és azonnal a konyhába ment. Még utána szólt Jacknek, hogy készít valami reggelit, hogy enni is tudjanak. Jack erre már nem mondott semmit, majd elkezdett tusolni. Sue is bele kezdett, hogy készítsen valami laktató. Ahogy Sue pakolgatott, észre vette a válási papírokat. Hirtelen kiejtette a kezéből az üvegtálat, amit a tojás felverésének vett elő, nem is sejtette, hogy mi az igazság. Ő csak annyit szűrt le a papírokból, hogy Jack átverte őt, mégpedig nagyon csúnyán. Egy pillanat alatt dühös lett a férfira, mert mikor végre le tudta vetkőzni a gátlásait, rútul becsapták. Jack addigra már kijött a csobogó víz alól, és meghallotta az üveg törését, és gyorsan magára kapott egy törölközőt, hogy kimenjen megnézni mi történt. Elsőre nem is talált törölközőt, de még se mehetett ki meztelenül (Finoman megjegyzem, én megnéztem volna úgy), ezért kicsit eltartott, mire kiért. Addigra Sue már sehol sem volt, az ajtót nyitva találta. Jack nem értette, hogy hova tűnt szerelme, de aztán meglátta, a papírokat a konyha pulton. Akkor mindent megértett.
Itt a TEMETETLEN MÚLT folytatása, már csak egy rész lesz hátra, ahol Jacknek végleg el kell temetnie a múltját! BETTI
|
Szia Tünde!
Elolvastam a Szív sosem hazudik negyedik részét, és meg kell mondjam nagyon jó lett. Nem gyenge a ki figyel meg ki rész. Ebbe még én is bele kavarodtam elsőnek, de másodjára, már meg értettem. Nekem nagyon tetszik, és hamarosan kész lesz az írásom befejezése, és akkor elküldöm neked emailben, hogy ki tudd tenni. Hagyx kérdezzem már meg, hogy úgy fogod kitenni, ahogy Takira, Emi és Averil írásai is kivannak téve? Amint befejeztem ezt a Sue Thomasos történetet, meg a másikat, amibe bele kezdtem, akkor elkészítem a Nincs vissza út második részét. Szerintem lefogotk döbbenni egy kicsit. Amúgy hogy tetszett, hogy Jack valamikor házas volt, és még mindig az? Erre a fordulatra különösen büszke vagyok. Na mindegy, mennem kell. Amúgy fent vagy iwiw-en, vagy msn-en? Ha igen, akkor majd megkereshetnénk egymást. BETTI |
Rendben.
Jut eszembe, olvastad már a 4. fejezetet a Szív soha sem hazudik-ból?
Tünde |
Legyen a címe SUTTOGÓ TÜNDÉR, amúgy nem sokára elkészülök a TEMETETLEN MÚLT-al, és akkor azt is felteheted! BETTI |
Betti, elfelejtettem megkérdezni, hogy milyen címen tegyem fel a történetet, amit küldtél?
Csak ennyi lenne.Jó éjt!
Tünde
|
Betti voltam, itt a TEMETETLEN MÚLT egy kis darbja. Hamarosan befejezem, és felteszem a végét. Nem tart már sokáig! Írjatok valami szépet ti is! |
Az irodában nem beszéltek egymással, de titokban, minid a másikra mosolyogtak. Az üggyel kapcsolatban lázas nyomozás folyt, de a nap végére, semmire sem jutottak. Mind annyian úgy döntöttek, hogy haza mennek. Sue izgatottan készülődött a randevújára, majd amikor már elkészült, nem volt más hátra, minthogy megvárja Jacket. De a férfi csak nem akart eljönni.
Bobby az egyik fotelben ült, és nézte a csillagos eget, amikor Darcy oda ment hozzá, és leült vele szembe.
- Minden rendben szerelmem?
- Láttam ma valakit.
- És ki volt az?
- Még az oviból ismerem. Emma Longnak hívták. Gyönyörű kislány volt, és még gyönyörűbb lett az idő múlásával. Ő, Jack és én nagyon jó barátok voltunk. De bele kerültünk egy szerelmi három szögbe, én szerelmes voltam Emmába, Emma Jackbe, Jack pedig Emmába. Nagyon rosszul éreztem magam. Úgy éreztem, hogy ezzel elárulom Jacket.
- Szegénykém. De mi történt aztán?
- Amikor Emma 18 lett elmentünk Vegasba, ahol Jack részegen feleségül vette.
- Nem is tudtam, hogy Jack házas!
- Már nem. Másnap úgy gondolták, hogy együtt maradnak, ha már így alakult. Minden rendben ment fél évig, majd Emma egyik nap elment, és csak a válási papírokat küldte el Jacknek. Azt írta neki, ha szereti, elválik tőle…
- És Jack megtette!
- Igen, Jack nekem panaszkodott, miközben én még mindig szerettem Emmát. Aztán úgy hallottuk, hogy Hoolwoodyba ment, és maszkmester lett. Jack nem látta soha többé, de ezt követően nem tudott megbízni annyira a nőkben.
- Szegénykéim. És Emmát láttad?
- Igen, de ha újra felbukkant Jack életében, félek, hogy most újra mindent tönkre tesz. Csak nem most, amikor végre egymásra találnának Sueval. Jack megérdemli a boldogságot.
- Én hiszem, hogy minden rendben lesz.
- Tudod, nagy butaság, de Emma rajongott a galambokért.
- Mire célzol?
- Amikor megláttam, arra gondoltam, hogy mi van ha, ő a Fehér galamb.
- Nem tudom, de most már gyere s bújjunk be az ágyba.
- Tetszik az ötlet.
Jack is lázasan készülődött a találkozóra, de amikor kinyitotta a lakása ajtaját, hogy induljon, azt hitte, hogy ott helyben szívrohamot kap. Rég nem látott szerelme állt az ajtóban, ugyan eléggé megváltozott, de még mindig épp olyan szép maradt.
- Üdv Jack, eljött az idő! –mondta hűvösen a nő.
- Eeeeeeee Emma te vagy az?
- Hát nem felejtettél el?
- Lehet téged elfelejteni?
- Beszélnünk kell.
Jack nem akarta ugyan, de egy pillanat alatt elfeledkezett arról, hogy neki Sueval kell vacsoráznia. Beinvitálta Emmát, majd miután megcsípte a karját, hogy ez nem csak egy álom ő is bement. A nő még mindig épp olyan szép és kívánatos volt, mint amikor legutoljára látta. A nő leült a kanapéra, és hosszú kabátját kiterítve mutatta meg Jacknek, hogy még mindig egy „nehéz bombázó”. Emma mindig is nagyon jól tudta, hogyan irányítsa a férfiakat.
- Most mennyi ideig szándékozol itt maradni az életemben? – kérdezte Jack a lehető legnagyobb közönyösséget mutatva.
- Nem sokáig. Alá kellene írnod egy papírt.
- Miféle papírt?
- A váláskor kimaradt egy irat, azt kellene alá írnod.
- Hogy-hogy kimaradt.
- Úgy maradt ki, hogy nem írtál alá egy papírt, és így még mindig házasok vagyunk.
Jack teljesen ledöbbent a ténytől, hogy ők még Emmával házasok. Fájt neki, hogy a nő, csak úgy hagyta, és most hirtelen felbukkant az életében a nagy hírrel, hogy még mindig házasok, ez egy kicsit, letaglózta.
- Látom, beruháztál egy takarítóra!
- Miért mentél el?
- Erről nem akarok beszélni!
Emma idegesen összehúzta a kabátját, majd elkezdett a táskájában kotorászni, és előhúzott egy fekete mappát. Soha nem volt szégyellős, de most Jack riadtságot és félénkséget vélt felfedezni rajta. Soha nem tudott eligazodni a nőn, de most még jobban le volt taglózva. Emma elkezdett a táskájában kotorászni, majd elhúzott egy fekete mappát, és átnyújtotta neki.
- Tessék, itt van. Írd alá, kérlek, és ne raboljuk tovább egymás idejét!
- Azt hiszem tisztáznunk, kellene pár kérdést.
- Nem Jack, csak írd alá és kész. Öt percet kérek az életedből!
- Annyi éven át, kerestelek, tudni akartam miért váltál el tőlem. Még is hol voltál?
- Itt is, ott is. Amúgy nem váltam el tőled, amint ezt most láthatod!
- Ne akarj ki térni. Válaszolj!
- Nekem mennem kell, holnap visszajövök a papírokért!
Emma szemmel láthatóan zavarban volt, ami Jack emlékei szerint egyáltalán nem vall rá. Amikor elindult az ajtó felé, megfogta a nő karját, és szemeivel kérlelte, hogy maradjon még!
- Jack ne tedd, ezt kérlek, engedj el!
- Mi történt veled Emma? Hol van az a nő, akit szerettem?
- Ő már nincs.
Emma ekkorra már heves harcot vívott a könnyeivel, és egész testében remegni kezdett. Jack engedett a kezei szorításán, ami a nő karját fogta, majd visszavezette a kanapéhoz, és leültette.
- Azt hittem könnyebb lesz, csak jövök és megyek, ennyi az egész. Olyan ostoba voltam.
- Dehogy vagy ostoba. Egy válás mindig nehéz, és hosszadalmas.
- De ennyire?
- Na jó, azért ennyire nem. Mesélj mi történt veled?
Jack meg akarta simogatni Emma arcát, ahogy azt régen tette, de a nő elhajolt tőle.
- Kérlek az arcomhoz, ne nyúlj!
- Rendben.
- Gratulálok az FBI kinevezésedhez, tudtam, hogy mindig is nagy dolgokra vagy hivatott! Igazi hős vagy!
- Honnan tudod, hogy ügynök lettem?
- Mondtam, hogy nem váltam el tőled!
Jack szólni akart, de úgy döntött, hogy inkább nem mond semmit. Emma mindig is fura volt, fura szokásokkal, és még furább barátokkal. A legbölcsebb tanácsa másoknak Emmával kapcsolatban az volt, hogy soha ne kérdezzék, honnan tud ezt vagy azt. És a haját ne bántsák, se szóban, se tettben, mert arra nagyon dühös volt.
- Merre jártál?
- Beutaztam a világot. Maszkmester lettem, és így sokfelé dolgoztam.
- Filmekben is?
- Nem feltétlenül, inkább bizarr fotózásokon. Filmekben nem nagyon kaptam szerepet.
- Bobbyval találkoztál már?
- Nem, nem is áll szándékomban. Csak pár napra jöttem, a papírok miatt!
- Aláírom, ha maradsz.
- Nekem nem számít, de ha valamikor feleségül akarsz venni egy nőt, nem biztos, hogy könnyen megtalálsz!
- Csak pár napról lenne szó. Rengeteget gondoltam rád, főleg az elején. Sok bepótolni valónk van. A kérlek, a kedvemért. Legalább a hétvégig!
- Csak, ha nem zavarok.
- Dehogy zavarsz! Hol szálltál meg?
- Egy kis motelban, a városközpontban.
- Gyere nyugodtan hozzám lakni, ingyen van, és legalább többet lehetünk együtt.
- A barátnődet nem fogja zavarni?
- Nincs barátnőm!
- Akkor csak nem tetted rendbe ennyire a házat?
- Nem, de ez hosszú történet!
- Meséld el!
- Biztos te is olvastál már a Fehér galambról?
- Igen, mi van vele?
- Ha jól sejtem ő tette!
- Tényleg? Mesélj! Miért?
- Nem tudom, egy nap arra jöttem haza, hogy minden csillogott-villogott. Csak a galamb tollat hagyta ott!
- És nem akartad megkeresni?
- De, de nem hagyott nyomot maga után!
- Szerintem, ha ennyire precíz ez a Fehér galamb, akkor nem kellene keresned, majd elő bújik a rejtek helyéről, ha akar!
- Lehet. De amúgy se fogom keresni. Nem tett semmi törvénytelent, csak segít nekünk! És most van is egy ügyünk, nem érnék rá!
Emma és Jack még sokáig beszélgettek a múltról, és leginkább Jackről. Emma tartózkodott attól, hogy magáról beszéljen. Jack tudta, hogy valami nagyon-nagyot, de nem akarta firtatni. Késő éjszakába nyúlóan beszélgettek, amikor is Emma szép lassan elaludt Jack kanapéján! A férfi betakarta egy pokróccal, majd csak ekkor jutott eszébe Sue. Fel akarta volna hívni, de úgy gondolta, hogy most már nem zavarja, majd holnap mindent megbeszél vele. Rájött, hogy nem mondhatja el neki, hogy házas, de nem is hazudhat. Nem tudta, hogy mit mondjon, így inkább ő is gyorsan elaludt. Másnap reggel nem találta Emmát a kanapén, csak egy kis üzenetet hagyott, hogy el kellett mennie, de vissza fog jönni a papírokért! |
Akkor jó olvasást, ugyanis elkészült és fel is tettem az oldalamra.
Szerintem a Lopott idő jó cím lenne.Különben Neked is jó hétvégét!
Ja, és köszi a dicséretet!
Tünde |
Szívesen elolvasom Tünde, érdekesek és jók. Amúgy köszi a dicséretet. Tényleg, szerinted mi legyen a NINCS VISSZA ÚT 2-nek az alcíme: Leszámolás a maffiával vagy Lopott idő! Nem tudom eldönteni, nekem mindegyik nagyon tetszik. Segítehtnél nekem. Amúgy jó hétvégét! BETTI |
Ez FANTASZTIKUS volt, Betti!Nagyon jó!Már alig várom a folytatást!
Különben a fanom 4. fejezete nemsokára elkészül, ha olvasni szeretnél.Persze nem muszáj pont az enyémet, csak gondoltam megemlítem.
Tünde |
Betti voltam. Amúgy most már én is szívesen olvasnék valami szépet! |
TEMETETLEN MÚLT
Sue unottan hajtogatta a napilapokat. Minden újság a semmiből felbukkant, ismeretlen hősről írt. Senki sem tudta ki is ő valójában, vagy miért játszik hőst, csak abban voltak biztosak, hogy egy nővel állnak szemben. Az FBI is nagyon kíváncsi lett volna arra, hogy ki égeti őket ennyire, de mivel a jótevőjük nem követett el semmi törvénybe ütközőt, hivatalosan nem indíthattak ellene nyomozást! Az aktuális rosszfiút hamarabb kapta el, mint ahogy az FBI a nyomára bukkanhatott volna, majd eszméletlenül hagyta az iroda előtt, és csak egy fehér galamb tollat hagyott maga után. A sajtó ezért is nevezte el Fehér galambnak, sokszor tűnt fel nyilvánosan is, de ahogy a sajtó a közelbe ért eliszkolt. Több hirdetést is leadtak a tv és rádió csatornák, hogy szeretnének vele beszélni, de a nő senkivel sem állt szóba. Volt hogy egy kislányt mentett ki a tűzből, de mire a mentők megvizsgálhatták volna eltűnt, az egész város halával gondolt rá. Suet nem zavarta, hogy megjelent a színen a Fehér galamb, mert így végre volt egy kis nyugodt korszakuk, habár az ő oldalát is furdalta a kíváncsiság, hogy vajon ki lehet a titokzatos nő. Levi izgatottan ugrott az ölébe, és farkát csóválva jelezte, hogy ki kell mennie. Sue rámosolygott a kutyára, majd letette a lapokat, és kivitte a kutyáját sétálni. Levi hamar elvégezte a dolgát, majd amikor visszajöttek összefutottak Darcyval. A nő kicsattanó örömmel köszöntötte őket, majd arról érdeklődött, hogy hol van az ő kis férj ura Bobby.
- Biztos bent az irodába. Én is most jöttem vissza, le kellett vinnem Levit.
- Olyan hírem van! Annyira izgatott vagyok!
- Az remek.
Sue mosolyogva nézett a nőre, majd csendesen követte, levette a kabátját, és miután felakasztotta a fogasra leült. Elmélázva bámult a szerelmes párra, és közben arról ábrándozott, hogy milyen jó lenne, ha valaki őt szeretné ennyire. Nem akart hallgatózni, de nem tudta nem észre venni Bobby kérdését.
- Na és mi a nagy hír?
- Képzel ma reggel felhívott a Fehér galamb. Azt akarja, hogy készítsek vele interjút.
- Ez fantasztikus. De biztos vagy benne, hogy nem egy csaló volt az?
- Nem. Emlékszel arra a tűzesetre, amikor kihozta azt a kislányt az égő házból?
- Igen, emlékszem, de arra szerintem elég sokan emlékeznek.
- Azt mondta, hogy kérdezzem meg hogy mit mondott akkor a kislánynak, mielőtt kifele indultak volna, és egyezett a kettőjük vallomása. Annyira izgatott vagyok, én készíthetek vele elsőnek interjút.
- És hol találkoztok?
- Azt mondta, hogy értem küld egy kocsit, a szerkesztőség elé ma délután négykor. Nem vihetek fényképezőt, de így is megduplázhatom a lapszámot ezzel a cikkel.
- Hagy menjek el veled.
- Nem lehet. Kikötötte, hogy csak egyedül jöjjek.
- Akkor hagy tegyünk rád egy nyomkövetőt és egy lehallgatót. Már minket is nagyon érdekel, hogy vajon ki lehet ez a titokzatos Fehér galamb.
- Megbízik bennem, most nem játszhatom el a bizalmát.
- De Darcy.
Darcy nem akarta, hogy lehallgassák, és nyomon kövessék, de Bobby addig duruzsolt neki, míg végül bele ment. Mire mindent elrendeztek Darcynak már mennie is kellett a szerkesztőség elé. Topogva várta, hogy megérkezzen a kocsi, és egyszer csak befutott egy limuzin. Elégedetten könyvelte el magában, hogy legyen bárki is a Fehér galamb, ízlése az van. A sofőr kiszállt a kocsiból, és egy szó nélkül kinyitotta az ajtót Darcy előtt. Darcy ahogy beszállt a lélegzete is elakadt, egy nő ült a limuzinban, és fegyvert fogott rá. Az arcát fehér porcelán maszk fedte el, és az úját a szájához emelte. Ezzel jelezte Darcynak, hogy maradjon csendben. A nő idegesen, de bólintott egyet, hogy nem fog szólni. A Fehér galamb végül oda adott neki egy cetlit, és egy nagy, barna papír szatyrot. Darcy kétkedve nyitotta ki az összehajtott papírdarabot, majd magában olvasni kezdte.
- Tudom, hogy nyomkövető, és lehallgató van magán. Csak sérült vagyok Mrs. Manning, nem vak. Nem fogom bántani, ha egy nyikkanás nélkül leveszi a ruháit, és átveszi, amik a szatyorban vannak.
Darcy felhúzta a szemöldökét és kétkedve nézett a Fehér galambra, valahogy nem tudta elhinni, hogy ezt kéri tőle. Úgy képzelte el, hogy egy szerény és visszahúzódozó fiatal nő lesz, akivel találkozni fog. A Fehér galamb a fegyverével mutatta neki, hogy ne húzza az időt. A limuzin közben egy helyben állt, majd amikor Darcy levette a kabátját és elkezdet öltözködni, a nő kopogtatott egyet a fegyverével a sofőrnek és elindultak. Darcy azt nem is tudta, hogy Bobby követi, ugyan nem kellett volna a férfinak eltitkolnia, de aggódott a kedvese miatt, ezért a nyomkövető jeladóját követve a nő nyomában volt. Bobby nem értette, hogy miért nem hallanak semmit, és Darcy miért nem jelentkezik, ha egyedül van, de nyugtalanságát próbálta minél jobban leplezni. Darcy minden holmiját belepakolta a papír szatyorba, majd várt hogy történjen valami. Csak most vette észre, hogy a kapott ruha pont az ő mérete, és valami nagyon drága darab lehet, de nem tudta megállapítani, hogy mi. A nő elvette a táskáját, majd miután kivette belőle Darcy diktafonját, a táskát is beledobta a szatyorba. Amikor egy sötét alagúthoz közelítettek a sofőr beletaposott a gázba lehagyva ezzel Bobbyt. Amikor beértek az alagútba a kocsi ablakán keresztül kiadták a szatyrot egy másik sofőrnek, aki szembe jött velük. Darcy elképedve nézett a holmija után abban a biztos tudatban, hogy soha nem látja viszont.
- Ne aggódjon Mrs. Manning, visszakapja a holmiját – szólalt meg a Fehér galamb.
- Ez mire volt jó.
- Az édes kis férje követ minket, így azt fogja hinni, hogy kocsit cseréltünk. Nagy ostobaság volt beszélni neki a találkozónkról.
- Sajnálom, nem fordul elő többet.
- Az biztos, csak most az egyszer adok interjút, és soha többé.
- Akkor vágjunk is bele. Ki maga? Felbukkant a semmiből egy hős, és senki nem tud róla semmit. Az egész város, köztük a férjem is, kíváncsi magára. Szívesen beszélnének ők is magával.
- Csak magának adok interjút, és nem fogom megmondani, hogy ki vagyok. Ha ez nem tetszik, akkor itt ki is rakhatom.
- Óh nem, nagyon is megfelel.
Darcy összeszedte a gondolatait, majd meginterjúvolta a Fehér galambot. Rájött, hogy a végtelenségig kedves és szelíd nő. A maszkot nem akarta levenni az arcáról, és azt sem mondta el, hogy mire célzott azzal, hogy csak sérült, de nem vak. Közben a csomagot oda adták Bobbynak, aki nagyon dühös lett és faggatni kezdte a férfit, aki elvitte neki, de a férfi csak annyit mondott, hogy kapott egy vad idegen fickótól 50 dollárt, ha ezt oda adja neki. Úgy érezte, hogy felesége bajban van, és rögtön a legrosszabbra gondolt. A csapat többi tagja is nagyon megszeppent, amikor megtudták, hogy mi történt. Aggódtak barátjuk felesége miatt, és nem is sejtették, hogy Darcy a lehető legjobban van. Az idő csak úgy szaladt, és Darcy észre se vette, hogy visszatértek az FBI iroda elé.
- Itt is vagyunk – mondta a Fehér galamb – vége az interjúnak.
- Köszönök mindent.
- Menjen és nyugtassa meg a férjért, hogy nincs semmi baja. És adjon nekik át egy üzenetet.
- Persze. Bármit!
- Ahogy most barát vagyok, úgy lehetek ellenség is. Ne kutassanak utánam.
- Rendben. Viszlát.
A nő nem köszönt el tőle, csak bezárta Darcy mögött az ajtót, majd a limuzinnal elhajtottak. A rendszámtábla le volt takarva, így Darcy nem tudta elolvasni a rendszámát, és újra megkeresni a kocsit. Meglepetten sétált felfele férje felé, majd alig tért magához, amikor a liftben összefutott Bobbyval.
- Uram isten Darcy! Hol voltál? Annyira aggódtam miattad! Miért nem jelentkeztél?
- Interjút készítettem a Fehér galambbal. Tudta, hogy nyomkövető és lehallgató van rajtam, majd amikor beszálltam a kocsiba ide adta ezeket, a ruhákat, és megkért, hogy öltözzek át.
- Mondhattál volna valamit, azt hittem bajod esett, vagy elraboltak!
- Most már megnyugodhatsz, semmi baj nem történt. Az elején megmondta, hogy elmehetek, ha akarok. A végtelenségig kedves és okos nő. Azt hiszem ez lesz életem legjobb interjúja.
- Ezzel nem nyugtattál meg. Mindent mondj el, szóról szóra!
- Rendben, de üzent nektek.
- Mit?
- Azt hiszem, ezt a többieknek is hallania kell.
Bobby Darcyval karöltve ment be az irodába, ahol a nő kért egy pohár vizet. Mindenki örült, hogy meg van, és kérdések zápora hullott rá, így Darcy nem tudta elmondani a Fehér galamb üzenetét. Bobby komoly szemekkel figyelte, ahogy a nő mesél, és egyre csak azon gondolkodott, hogy majdnem elveszítette. Újra!!! Amikor Darcy mindent elmondott, amit az interjún beszéltek, Bobby közelebb ment hozzá.
- És mi volt az üzenet?
- Volt üzenet – kérdezte meglepetten Jack?
- Igen. Miután kiszálltam a limuzinból, utánam szólt. Azt kérte, hogy mondjam meg nektek, hogy ahogy most barát, úgy lehet belőle ellenség is, és nem keressétek.
- Azt nem értem honnan tudta, hogy nyomkövető és lehallgató van rajtad? De legfőképpen azt, hogy honnan tudja, hogy keressük.
- Nem tudom, de szerintem nem véletlenül pont engem keresett meg. Tudta, hogy Bobby az FBI-nál dolgozik, és azt is, hogy a férjem. Talán nyomozott egy kicsit, vagy valamikor katona volt, ma már nem ritkaság a női katonák.
- Nem hinném, akkor miért titkolózna?
- A papíron volt valami, ami megfogott: Csak sérült vagyok nem vak. És mivel az arca el volt takarva, lehet, hogy valami balszerencse folytán megsérült az arca, otthagyta a sereget, és beállt aktuális hősnek.
- Lehet - mondta elgondolkodott arccal Bobby.
Bobbynak valamiért hirtelen ismerős lett a Fehér galamb. Nem tudta miért érzi ezt, de abban biztos volt, hogy már találkoztak! A beszélgetést egy kis étteremben folytatták tovább, ahol jót nevettek. Jack némán figyelte Suet, ahogy nevet és táncol Mylesal. Már régóta érlelődött benne a dolog, hogy végre beszéljen a nővel, és most valamiért elhatározta, hogy mindent elmond neki. Nem volt benne biztos, hogy pozitív választ fog kapni, de tudta, ha nem teszi meg, egy életen keresztül bánni fogja. Szívós, hideg tél volt, már karácsony is elmúlt, de hó még mindig nem esett. Ezt a ritka időjárási tényt Washington lakói valamiért nem akarták elfogadni. De ahogy Jack kimondta magában a döntő szót, hogy megteszi, amit már olyan rég meg kellett volna, hogy tegyen, kövér pelyhekben kezdett hullani. Hamarosan az étterem összes vendége csodálkozva nézett arra, hogy esik a hó, és örültek, hogy ha megkésve is, de megérkezett. Az eddigi pörgős, táncos dalok helyett, most egy lassabb, és romantikusabb szám jött. Jack felállt az asztaltól, és egyenesen a parkett azon részére ment, ahol Sue és Myles táncoltak.
- Lekérhetném!
- Hát persze, de nálam, úgy sem talál jobb táncost!
- Van, aki sosem változik – mondta mosolyogva Suenak.
- Mit vársz, elvégre Mylesról beszélünk.
- Igen, igazad van.
A csapat lélegzet visszafojtva figyelte, hogy mi fog történni. Még Darcy is szorított nekik, hogy végre őszinték legyenek egymáshoz. Lusy hamarabb elment, hogy Jacknek legyen alkalma haza vinni Suet, mert reggel egy kocsival kellett jönniük. Tudta ugyan, hogy Sue nem fog neki örülni, ha egy szó nélkül lelép, de ezt a kockázatot vállalnia kellett. Amikor a dal véget ért, Sue és Jack visszaültek az asztalukhoz.
- Na parkett ördöge, ennyi volt? –kérdezte játékosan Bobby.
- Egyelőre igen.
- Lusy hol van – kérdezte Sue, miközben szemével barátnőjét kereste.
- Jaj szeretett volna elköszönni, de felhívták és gyorsan el kellett mennie. Jack azt kérte, hogy vidd már haza Suet – válaszolt neki Tara.
Erre se Jack, se Sue nem tudott mit mondani. Már nem sokáig maradtak, majd Bobby Darcyval ment haza, míg Tarat Myles fuvarozta. Demetriusnak pedig már jóval előbb el kellett mennie. Amikor kiszálltak a kocsiból hirtelen kínos csönd állt be. Mind a ketten akartak volna mondani valamit, és vártak volna valamit, de nem tudtak megszólalni. A kocsiban minden szép és jó volt, de most hogy eljött a búcsúzás ideje, valami megváltozott.
- Milyen szépen esik – mondta Sue, hogy végre megtörje a csendet.
- Igen, de a csillagok is, nagyon szépen ragyognak.
- Mennyi csillag van.
- Azt mondják annyi a csillag, ahány földi élet van.
- Ezt nem hinném, abban már inkább hiszek, ha egy szívet csalódás ér, akkor kihuny egy apró kis lámpás.
- Jól ál neked a hóesés.
- Kösz.
- Lenne kedved holnap este velem vacsorázni?
- Szívesen!
Jack ekkor már olyan közel állt Suehoz, hogy az orruk szinte összeért, érezték a másik lélegzetét. Sue szégyellősen hajtotta le a fejét, zavarta ez a nagyfokú közelség. Jack két úját a nő álla alá tette, majd felemelve az arcát megcsókolta. Nem tudta, hogy mi ez a hirtelen jött ötlet de a pillanat ezt kívánta meg. Sue eleinte nem viszonozta a csókot, de amikor megtette Jack az arcát a kezébe, fogta és úgy csókolta. Játékosan, finoman, szenvedélyesen csókolta meg. Végig járta a nő szája minden egyes zugát, nyelvük vad táncba kezdett. Kitudja, még meddig csókolózta volna ott a hóesésben, ha Levi nem löki meg őket. Ettől tudtak csak valamelyest magukhoz térni. Sue zavartan, de határozottan boldogan ment be a házba, viszont elköszönni elfelejtett. Még kábult volt a csók miatt, legszívesebben visszament volna, hogy többet kapjon belőle, de az esze visszatartotta. A józan eszének engedve felment a lakásba, ahol már Lusy várta. Addigra már kitalált egy jó kis fal szöveget, hogy mit fog mondani, ha Sue rákérdez, hogy miért ment el, de erre nem került sor. Barátnője kissé zavartan ment be a fürdőszobába, majd azonnal lefeküdt aludni. Nem akarta firtatni a dolgot, de mire másnap reggel felkelt, Sue már nem volt otthon. Hagyott egy cetlit a konyha pulton, hogy bement az irodába. Az elmúlt pár napban nyugi volt, a Fehér galamb miatt minden bűnöző lapult. Mert a Fehér galamb nem csak a körözött bűnözőket kapta el, hanem egy folyamatban lévő bűnügynél is ott termett, majd a tetthelyen hagyva a bűnözőket hívta a rendőrséget, és eltűnt. Amolyan Superman volt, csak sokkal stílusosabb.
Másnap reggel Jack kissé furán jött be, azt hihette volna róla az ember, hogy régszeg, de nem az volt, csak botorkált. Egyik kezében kávéja gőzölgött, a másikban pedig egy újság. Kifejezéstelen szemekkel ment az asztalához, mint aki épp azon gondolkodik, hogy fiú-e vagy lány. Boby vette észre elsőnek, hogy van valami a barátjával, de mivel nem reagált, arra, amikor szólt, ezért enyhén megveregette a vállát.
- Szóltál Bobby? – mondta zavartan Jack.
- Igen! Kösz, hogy észre vetted. Mi van veled?
Ekkora már a csapat többi tagja is köré sereglett, és várták, hogy mit fog mondani a barátjuk. Sue is ott állt, és csendben figyelt. Még soha sem látta ilyennek Jacket. Jack némileg habozott, majd végül rászánta magát arra, hogy elmondja mi történt vele azon a rövid idő alatt, amíg nem találkoztak.
- Tegnap betörtek hozzám, amíg nem voltam otthon.
- Hozzád? Egy különleges ügynökhöz? És mit vittek el?- kötözködött Myles.
- Semmit. Épp ez a furcsa. Csak kitakarítottak, feltöltötték a hűtőt, mindenféle jóval, kimosták a szennyest, rendbe tették az egész lakást. Mivel késő volt, nem kérdeztem meg a szomszédokat, de ma reggel az egyik szomszéd azt mondta, hogy tegnap nagy volt itt a sürgés-forgás. De arcokat nem látott, abban viszont biztos volt, hogy egyetlen ember volt csak a lakásomban.
- Egy ilyen betörő nekem is jó lenne.
- Ne is álmodozz róla haver – mondta Bobby, az aznapi újság végét hozzá csapva a férfi mellkasához.
- Nem is sejted, hogy ki lehet a jótevőd? – kérdezte Sue.
- Csaj sejtem, ott hagyott egy üzenetet, vagyis inkább egy névjegyet.
- Mit?
- Ezt!
Jack ekkor egy fehér színű, galamb tollat mutatott fel. Mindenki tudta, hogy ez mit jelent, de a Fehér galambnak ez a tette még több megválaszolatlan kérdést vetett fel. Vajon honnan ismeri Jacket? Ki ő? Mit akar? És miért vette a védelmébe Jacket? A Fehér galamb eddig egy embernek adott egy tollat, és azt mondta, hogy aki a Fehér galamb védelmét élvezi, hosszú életre számíthat, legalábbis addig, amíg ő él. Nem akart nagy felhajtást maga körül, nem akarta, hogy szuper hősnek tartsák, egyszerűen csak jót akart cselekedni. Miután Jack felmutatta a galamb tollat, megértették, hogy miért olyan más, és egy kicsit, ők is mások lettek. Suet valami halvány féltékenység fogta el, hiszen tudta, hogy a Fehér galamb egy nő, és félt, hogy érzelmileg kötődik Jackhez. Nem is értetette, miért gondol ilyeneket, de akkor is rosszul esett neki a dolog. Elmélyült gondolkodásukat Demetrius zavarta meg.
- Új ügyünk van. |
Egy aprócska kérésem lenne hozzátok! A NINCS VISSZAÚT-nak, mi legyen az alcíme:
- LOPOTT IDŐ vagy
- LEAZÁMOLÁS A "MAFFIÁVAL".
Nem tudom eldönteni, hogy melyiket válasszam. Segítsetek már kérlek nekem egy cseppet! BETTI |
Betti nagyon jók a történeteid, alig várom a folytatást!!!
Eszti |
Betti, nagyon hálás vagyok Neked a képeslapokért!
Köszönöm szépen!Nagyon jók!És igyekszem eleget tenni a kérésnek: próbálok mihamarabb meggyógyúlni.
Tünde |
Köszönöm Betti, hogy elküldted a történetedet.Amint tudom el is olvasom, és felteszem az oldalra, de ez per pillanat sajnos lehetetlen, mert beteg vagyok.De azért köszi.
Tünde |
Na csak így sikerült feltenni két részletben a befejzést, és majd valamikor jön a második része a -Leszámolás a "maffiaával"- alcímmel. Azt még nem tudom mikor fogom tudni elkszéíteni, de amint a vázlatpontokat leszámítva több mindent tudok majd a művemről elkészítem és felteszem a folytatást. Várom a mihamarabbi visszajelzésket, és remélhetőleg hamarosan én is olvashatok egy-két igzis, és érfekfeszítő történetet. BETTI |
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum